Tedd együtt a kosárba jelölve a négyzeteket vagy mindet jelöl
Termék leírás - D. E. Harding: A világ vallásai
A világ vallásai c. könyvében Douglas E. Harding nem annyira a vallás népszerű formáival foglalkozik, mint inkább megpróbál azoknak a magasabb rendű vagy alapvetőbb belátásoknak a mélyére hatolni, melyekből a népszerűbb formák erednek.
A világ vallásai olvasása során nemcsak más kultúrákat és világnézeteket ismerhetünk meg, de arra is lehetőségünk nyílik, hogy önmagunkba tekintsünk.
„Jelen írással az a célom, hogy bemutassam: a világ minden nagy vallása szükséges szerve a Vallásnak mint egésznek, mint élő szervezetnek, mely egy és oszthatatlan. Továbbá hogy ha tudatában vagyunk ennek a ténynek, azzal a meggyőződésnek olyan légkörét alakítjuk ki, amelyben az az egyetlen módja a nagy vallások keltette, látszólag disszonáns hangok összhangba hozásának, hogy figyelmesen meghallgatjuk, mit mondanak valójában. Bátran kijelenthetem, hogy ha így teszünk, mennyei muzsikát fogunk hallani.”
Douglas E. Hardingról (1909–2007) sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szűklátókörű specialista volt. Az 1930-as években építészként Indiába költözött családjával, és itt érte a II. világháború kirobbanása. Korábban is komolyan érdeklődött a világgal és az emberrel kapcsolatos filozófiai kérdések iránt, de a háború veszélyeivel szembesülve sürgetően érezni kezdte: meg kell találnia valódi önazonosságát, mielőtt meghal. Életének meghatározó spirituális élménye a Himalájában érte. Immár klasszikusnak számító művében, az On Having No Headben leírja tapasztalását: a „fejnélküliséget”, az éntelenség misztikus érzését. Később számos könyvet írt, és különböző tudatossági technikákat fejlesztett ki, melyek segítségével igyekezett megosztani az érdeklődőkkel a „fejnélküliség” élményét és annak mindennapi életre gyakorolt hatásait. Emellett összehasonlító vallástudományt tanított a cambridge-i egyetemen. Douglas E. Harding 2007-ben halt meg, nem sokkal kilencvennyolcadik születésnapja előtt.
A világ vallásai olvasása során nemcsak más kultúrákat és világnézeteket ismerhetünk meg, de arra is lehetőségünk nyílik, hogy önmagunkba tekintsünk.
„Jelen írással az a célom, hogy bemutassam: a világ minden nagy vallása szükséges szerve a Vallásnak mint egésznek, mint élő szervezetnek, mely egy és oszthatatlan. Továbbá hogy ha tudatában vagyunk ennek a ténynek, azzal a meggyőződésnek olyan légkörét alakítjuk ki, amelyben az az egyetlen módja a nagy vallások keltette, látszólag disszonáns hangok összhangba hozásának, hogy figyelmesen meghallgatjuk, mit mondanak valójában. Bátran kijelenthetem, hogy ha így teszünk, mennyei muzsikát fogunk hallani.”
Douglas E. Hardingról (1909–2007) sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szűklátókörű specialista volt. Az 1930-as években építészként Indiába költözött családjával, és itt érte a II. világháború kirobbanása. Korábban is komolyan érdeklődött a világgal és az emberrel kapcsolatos filozófiai kérdések iránt, de a háború veszélyeivel szembesülve sürgetően érezni kezdte: meg kell találnia valódi önazonosságát, mielőtt meghal. Életének meghatározó spirituális élménye a Himalájában érte. Immár klasszikusnak számító művében, az On Having No Headben leírja tapasztalását: a „fejnélküliséget”, az éntelenség misztikus érzését. Később számos könyvet írt, és különböző tudatossági technikákat fejlesztett ki, melyek segítségével igyekezett megosztani az érdeklődőkkel a „fejnélküliség” élményét és annak mindennapi életre gyakorolt hatásait. Emellett összehasonlító vallástudományt tanított a cambridge-i egyetemen. Douglas E. Harding 2007-ben halt meg, nem sokkal kilencvennyolcadik születésnapja előtt.
