Tedd együtt a kosárba jelölve a négyzeteket vagy mindet jelöl
Termék leírás - Kabír misztikus dalai
Kabír az egyik legnagyobb középkori indiai misztikus, akit a hinduk, a muszlimok és a szikhek egyaránt szentként tisztelnek. Elragadtatott verseit a Nobel-díjas költő, Rabindranáth Tagore fordította angolra.
A benáreszi takács költészete misztikus szerelmi költészet, amely az istenihez fűződő magasztos, mámorító kapcsolatát dicsőíti. Verseinek eksztatikus hanghordozása nagy hasonlóságot mutat a szúfi költőkéhez.
Kabír (szül. 1440. Benáres [Varanasi], Dzsaunpur, India - megh. 1518. Maghar), indiai misztikus és költő; megkísérelte összeegyeztetni a hindu és a muszlim gondolkodást, és az összes vallás lényegi egységét, minden ember alapvető egyenlőségét hirdette. A tanítványa, Nának által alapított szikh vallás előfutára volt.
Kabír (arab: „Nagy”) születése máig a legendák ködébe vész: mind születési helyét, mind családját illetően eltérnek a források. Az egyik legenda szerint égi akaratból, egy szűz méhében fogant. Édesanyját, akiről úgy hírlett, hogy egy hindu szentélyben tett látogatása után esett teherbe, brahman származásúnak tartották. Nem lévén férjnél, elhagyta az újszülöttet, akit egy muszlim szakács talált meg és vett magához. Nem kétséges, hogy élete korai szakaszában a muszlim hitben nevelkedett, később azonban nagy hatással volt rá a hindu vezeklő, Rámánanda.
Kabír nem választott a hindu és az iszlám vallás között, ehelyett mindkettőből kiválogatta a neki leginkább tetsző tanokat, és saját vallását, a szahadzsa-jógát („egyszerű egység”) kezdte hirdetni. Ilyen módon egy sor vallási irányzat, elsősorban a kabírpanth előfutára lett, és megelőlegezett egy önálló vallást is, a szikhekét. A hinduizmus tanításai közül elfogadta a reinkarnáció, azaz a lélekvándorlás tanát és a karma törvényét, de elvetette a bálványimádást, az aszkézist és a kasztrendszert. Az iszlámból átvette az egyistenhitet és az emberek isten előtti egyenlőségét. A muszlim misztikusok, a szúfik eszmevilága is nagy hatással volt rá.
A kabírpanth és több hasonló kultusz, valamint a szikh vallás meghatározó jegyei az egyistenhit, a helyi nyelv használata minden vallási tárgyú írásban, a gurú (vallási tanító) meghatározó szerepe és tisztelete, valamint a kasztrendszer teljes elvetése.
Kabír verseire, amelyeket hindiül írt - bár nem választékos és nem is mindig helyes nyelvezeten - fogékonyak voltak az egyszerű emberek. Számára csupán az volt a fontos, hogy műveinek üzenete célt érjen. Költeményeinek egy részét az Ádi Granth, a szikhek szent könyve tartalmazza. Verseiből és megállapításaiból egy tanítványa állította össze a Bídzsak (Mérlegkönyv) c. kötetet 1570 körül.
"Óh, szolgám, hol keresel Engem?
Nézd, melletted állok.
Nem a templomban és nem is a mecsetben, nem a Kábában és nem is a Kailászán vagyok,
De szertartásokon, a jógában vagy a lemondásban sem találhatsz.
Ha igaz kereső vagy, megpillantasz rögtön: egyetlen szempillantás elég, hogy Velem találkozz.
Kabír azt mondja: >>Óh, szádhu, minden lélekzet lélekzete Isten.<<”
A benáreszi takács költészete misztikus szerelmi költészet, amely az istenihez fűződő magasztos, mámorító kapcsolatát dicsőíti. Verseinek eksztatikus hanghordozása nagy hasonlóságot mutat a szúfi költőkéhez.
Kabír (szül. 1440. Benáres [Varanasi], Dzsaunpur, India - megh. 1518. Maghar), indiai misztikus és költő; megkísérelte összeegyeztetni a hindu és a muszlim gondolkodást, és az összes vallás lényegi egységét, minden ember alapvető egyenlőségét hirdette. A tanítványa, Nának által alapított szikh vallás előfutára volt.
Kabír (arab: „Nagy”) születése máig a legendák ködébe vész: mind születési helyét, mind családját illetően eltérnek a források. Az egyik legenda szerint égi akaratból, egy szűz méhében fogant. Édesanyját, akiről úgy hírlett, hogy egy hindu szentélyben tett látogatása után esett teherbe, brahman származásúnak tartották. Nem lévén férjnél, elhagyta az újszülöttet, akit egy muszlim szakács talált meg és vett magához. Nem kétséges, hogy élete korai szakaszában a muszlim hitben nevelkedett, később azonban nagy hatással volt rá a hindu vezeklő, Rámánanda.
Kabír nem választott a hindu és az iszlám vallás között, ehelyett mindkettőből kiválogatta a neki leginkább tetsző tanokat, és saját vallását, a szahadzsa-jógát („egyszerű egység”) kezdte hirdetni. Ilyen módon egy sor vallási irányzat, elsősorban a kabírpanth előfutára lett, és megelőlegezett egy önálló vallást is, a szikhekét. A hinduizmus tanításai közül elfogadta a reinkarnáció, azaz a lélekvándorlás tanát és a karma törvényét, de elvetette a bálványimádást, az aszkézist és a kasztrendszert. Az iszlámból átvette az egyistenhitet és az emberek isten előtti egyenlőségét. A muszlim misztikusok, a szúfik eszmevilága is nagy hatással volt rá.
A kabírpanth és több hasonló kultusz, valamint a szikh vallás meghatározó jegyei az egyistenhit, a helyi nyelv használata minden vallási tárgyú írásban, a gurú (vallási tanító) meghatározó szerepe és tisztelete, valamint a kasztrendszer teljes elvetése.
Kabír verseire, amelyeket hindiül írt - bár nem választékos és nem is mindig helyes nyelvezeten - fogékonyak voltak az egyszerű emberek. Számára csupán az volt a fontos, hogy műveinek üzenete célt érjen. Költeményeinek egy részét az Ádi Granth, a szikhek szent könyve tartalmazza. Verseiből és megállapításaiból egy tanítványa állította össze a Bídzsak (Mérlegkönyv) c. kötetet 1570 körül.
"Óh, szolgám, hol keresel Engem?
Nézd, melletted állok.
Nem a templomban és nem is a mecsetben, nem a Kábában és nem is a Kailászán vagyok,
De szertartásokon, a jógában vagy a lemondásban sem találhatsz.
Ha igaz kereső vagy, megpillantasz rögtön: egyetlen szempillantás elég, hogy Velem találkozz.
Kabír azt mondja: >>Óh, szádhu, minden lélekzet lélekzete Isten.<<”
