Tedd együtt a kosárba jelölve a négyzeteket vagy mindet jelöl
-
Őszentsége a Dalai Láma - Victor Chan: A megbocsátás bölcsessége
Normál ár: 2 200 Ft
Akciós ár: 1 870 Ft
Termék leírás - Láma Anagarika Govinda: Fehér felhők útja
A Fehér felhők útja lapjain varázslatos világ nyílik meg előttünk: a Nyugat elől még elzárt és ősi kultúráját őrző Tibet a múlt század elején. A zarándok útja jeges hegycsúcsok, termékeny völgyek, mesés kék vizű tavak, nehezen megközelíthető sziklakolostorok és remeteségek között vezet, miközben a naponta változó vidéket az Ezer Buddha Földjének titokzatos szellemisége lengi be. A helyi hagyományt alaposan ismerő szerző a szemtanú hitelességével számol be természetfölötti erőkkel rendelkező szentekről, befalazott remetékről, ősrégi szertartásokról és misztériumjátékokról, érzékfölötti és telepatikus jelenségekről, megmagyarázhatatlan fénytüneményekről, a transzban futásról vagy a születés előtti emlékezés eseteiről. Avatott magyarázatai bevezetnek bennünket a tibeti buddhizmus évezredes bölcsességébe.
A külső utazás mellett legalább ilyen izgalmas a belső átalakulás útja. E könyv nemcsak egy elsüllyedés előtt álló csodálatos kultúra szinte utolsó dokumentuma, hanem a szerző mély személyes vallomása is saját szellemi átlényegüléséről, amely a Tibettel való találkozás nyomán benne végbement.
Láma Anagarika Govinda (1898–1985) a XX. századi nyugati szellemi megújulás egyik legjelentősebb alakja. Filozófus, költő, festőművész, szerzetes, világpolgár, látnok és misztikus; egyike az elsőknek, akik hiteles, mégis korszerű és a mai ember számára is járható utat nyitottak Kelet ősi bölcsességének megértéséhez és megvalósításához.
Határokon átívelő, kalandos élete híven tükrözi belső útját és életművét, amellyel hidat vert távoli kultúrák, régmúlt és jelen, Kelet és Nyugat között. Miután beutazta a fél világot, néhány évet Ceylonban töltött buddhista szerzetesként, majd Indiában telepedett le. Innen indította az 1930-as és 40-es években tibeti expedícióit, melyek új irányt adtak életének. Nevét ezekről írott „szellemi útirajza”, a Fehér felhők útja tette világhírűvé.
Előszó a magyar kiadáshoz
Bár Láma Anagarika Govinda életműve sok évtizeddel ezelőtt született, gazdag gondolatvilága azóta sem vált avíttá, írásainak szépsége mit sem fakult. Épp ellenkezőleg, Nyugaton mostanában kezdik újra felfedezni őt, és sorra jelennek meg régi könyveinek új kiadásai, valamint a hagyatékából előkerült, eddig kiadatlan kéziratai. Nem szűnő aktualitása részben annak köszönhető, hogy műveiben az emberi szellem helytől és kortól független, örök kérdéseit firtatja, ezekre adott válaszait pedig nem elméletekre, hanem saját meditatív megéléseire és egy hiteles és igaz élet tapasztalataira alapozza.
Legújabb könyve, a The Lost Teachings of Lama Govinda bevezetőjében Lama Surya Das „zseniális misztikus közvetítőnek” nevezi őt – ama különleges egyéniségek egyikének, akik a történelem során újra meg újra lehozták a szellem tüzét a földi világba, hogy azt a kor nyelvéhez és kultúrájához igazítva hozzáférhetővé tegyék a kortársak számára. Láma Govinda egyike volt az elsőknek, akik a mai nyugati ember számára nyitottak ízig-vérig modern, mégis hiteles és járható utat a megvilágosodás ősi és időtlen igazságaihoz. Robert Thurman, a Columbia Egyetem nagy tekintélyű tibetológusprofesszora a következő szavakkal méltatja őt: „kétségkívül egyike a Nyugat legnagyobb szellemeinek, aki századunk bármely nagy géniuszával összemérhető”.
Govindának ez az első olyan műve, amely Magyarországon a szélesebb nyilvánosság elé kerül, és ezzel a magyar könyvkiadás régi adósságát törleszti. (Könyvesboltba magyar nyelven egyedül az 1993-ban megjelent A korai buddhista filozófia lélektani attitűdje című munkája jutott el, amely azonban témáját és nyelvezetét tekintve inkább egy szűkebb érdeklődői körhöz szól). Nemcsak a nagyközönség, de még a fiatalabb buddhisták körében is kevéssé ismert, hogy a hazai buddhizmus és keletkutatás legalább annyit köszönhet Láma Govinda munkásságának, mint a nyugati útkeresők. Az 1989-es rendszerváltás előtt ugyanis egyetlen olyan szellemi műhely működött Magyarországon, amely a buddhizmussal vagy bármilyen keleti ezotériával szervezetten és komoly szinten foglalkozott: a Láma Govinda által alapított nyugati buddhista rend hazai közössége, az egykori Buddhista Misszió. Sokan azok közül, akik később megtalálták valamelyik tradicionális keleti iskolába vezető útjukat, vagy éppen a tudományos pályát választották, itt fedezték fel először a keleti misztika szívet nyitogató és tudatot felszabadító csodálatos tanításait. Govinda műveinek házilag sokszorosított, hevenyészett fordításai jelentették sokunk számára azt az eszmei táplálékot, amely életben tartotta bennünk az inspiráció tüzét, s megóvott minket attól, hogy hozzásivárosodjunk a kor szellemi igénytelenségéhez.
E belső körben terjesztett írások egyike volt a Fehér felhők útjának kivonatos, szerkesztetlen nyersfordítása, mely a szerény külső és a gyatra átültetés dacára többünknek meghatározó olvasmányélménye volt, s éppúgy előre nem sejtett irányokba fordította életünk hajóját, mint Govindáét a könyv nyersanyagát adó személyes tapasztalatai és találkozásai. Mintha a könyv maga is közvetítené azt a végzetünket irányító, láthatatlan szellemi erőt, mely a szerzőt Caparang elhagyatott romvárosában ráébresztette útja értelmére és küldetésére.
A „fehér felhők” ezt a szellemi erőt jelképezik, mely feloldja az egyén elkülönültségét, s az emberi élet fonalát befűzi a mindenség élő szövetébe. Jelentését Govinda könyve német kiadásának előszavában így fogalmazza meg: „Ahogy a fehér nyári felhő szabadon mozog a kék égen, összhangban az éggel és a földdel, láthatártól láthatárig, a légkör lélegzését követve, úgy bízza rá magát a zarándok a lénye legmélyéről felbugyogó nagyobb élet lélegzésére, mely mostantól fogva vezeti őt…” A tibeti buddhista freskókon és tekercsképeken e felhőkből sűrűsödnek össze és lépnek elő a Buddhák, bódhiszattvák, szentek és istenek. A felhőben kifejeződő őseredeti természetünkből fakadnak ugyanis a tudat alkotó energiái, melyek maguk is bármely elképzelhető formát felvehetnek, s ez vezeti a törekvőt annak a megvilágosodott és elragadtatott tudatállapotnak a megteremtése felé, mely a Buddhák gyönyörtestének meditatív látomásában ölt alakot. A „fehér felhők útja” nem más, mint a szellemi érés és kibontakozás útja, mely a végső teljességre való ráébredéshez vezet.
Boldog vagyok, hogy e könyvet egy évtized erőfeszítése és sokféle akadályoztatás után immár méltó formában és szép magyar fordításban veheti kezébe az olvasó. A fehér felhők ősi szimbólumát a keleti bölcselet dharmamégha, az „Igazság felhője” néven ismeri, melyből a felszabadulás üdvözítő és enyhülést hozó esője árad a szenvedélyekben égő világra. Bárcsak ugyanilyen áldást hozó lenne e könyv is magyar olvasói számára, s minél több lényt hozzásegítene ahhoz, hogy a szenvedés igazságától egyszer majd eljussanak a felszabadulás igazságának megtapasztalásáig!
Pressing Lajos
Kapcsolódó honlap:
A külső utazás mellett legalább ilyen izgalmas a belső átalakulás útja. E könyv nemcsak egy elsüllyedés előtt álló csodálatos kultúra szinte utolsó dokumentuma, hanem a szerző mély személyes vallomása is saját szellemi átlényegüléséről, amely a Tibettel való találkozás nyomán benne végbement.
Láma Anagarika Govinda (1898–1985) a XX. századi nyugati szellemi megújulás egyik legjelentősebb alakja. Filozófus, költő, festőművész, szerzetes, világpolgár, látnok és misztikus; egyike az elsőknek, akik hiteles, mégis korszerű és a mai ember számára is járható utat nyitottak Kelet ősi bölcsességének megértéséhez és megvalósításához.
Határokon átívelő, kalandos élete híven tükrözi belső útját és életművét, amellyel hidat vert távoli kultúrák, régmúlt és jelen, Kelet és Nyugat között. Miután beutazta a fél világot, néhány évet Ceylonban töltött buddhista szerzetesként, majd Indiában telepedett le. Innen indította az 1930-as és 40-es években tibeti expedícióit, melyek új irányt adtak életének. Nevét ezekről írott „szellemi útirajza”, a Fehér felhők útja tette világhírűvé.
Előszó a magyar kiadáshoz
Bár Láma Anagarika Govinda életműve sok évtizeddel ezelőtt született, gazdag gondolatvilága azóta sem vált avíttá, írásainak szépsége mit sem fakult. Épp ellenkezőleg, Nyugaton mostanában kezdik újra felfedezni őt, és sorra jelennek meg régi könyveinek új kiadásai, valamint a hagyatékából előkerült, eddig kiadatlan kéziratai. Nem szűnő aktualitása részben annak köszönhető, hogy műveiben az emberi szellem helytől és kortól független, örök kérdéseit firtatja, ezekre adott válaszait pedig nem elméletekre, hanem saját meditatív megéléseire és egy hiteles és igaz élet tapasztalataira alapozza.
Legújabb könyve, a The Lost Teachings of Lama Govinda bevezetőjében Lama Surya Das „zseniális misztikus közvetítőnek” nevezi őt – ama különleges egyéniségek egyikének, akik a történelem során újra meg újra lehozták a szellem tüzét a földi világba, hogy azt a kor nyelvéhez és kultúrájához igazítva hozzáférhetővé tegyék a kortársak számára. Láma Govinda egyike volt az elsőknek, akik a mai nyugati ember számára nyitottak ízig-vérig modern, mégis hiteles és járható utat a megvilágosodás ősi és időtlen igazságaihoz. Robert Thurman, a Columbia Egyetem nagy tekintélyű tibetológusprofesszora a következő szavakkal méltatja őt: „kétségkívül egyike a Nyugat legnagyobb szellemeinek, aki századunk bármely nagy géniuszával összemérhető”.
Govindának ez az első olyan műve, amely Magyarországon a szélesebb nyilvánosság elé kerül, és ezzel a magyar könyvkiadás régi adósságát törleszti. (Könyvesboltba magyar nyelven egyedül az 1993-ban megjelent A korai buddhista filozófia lélektani attitűdje című munkája jutott el, amely azonban témáját és nyelvezetét tekintve inkább egy szűkebb érdeklődői körhöz szól). Nemcsak a nagyközönség, de még a fiatalabb buddhisták körében is kevéssé ismert, hogy a hazai buddhizmus és keletkutatás legalább annyit köszönhet Láma Govinda munkásságának, mint a nyugati útkeresők. Az 1989-es rendszerváltás előtt ugyanis egyetlen olyan szellemi műhely működött Magyarországon, amely a buddhizmussal vagy bármilyen keleti ezotériával szervezetten és komoly szinten foglalkozott: a Láma Govinda által alapított nyugati buddhista rend hazai közössége, az egykori Buddhista Misszió. Sokan azok közül, akik később megtalálták valamelyik tradicionális keleti iskolába vezető útjukat, vagy éppen a tudományos pályát választották, itt fedezték fel először a keleti misztika szívet nyitogató és tudatot felszabadító csodálatos tanításait. Govinda műveinek házilag sokszorosított, hevenyészett fordításai jelentették sokunk számára azt az eszmei táplálékot, amely életben tartotta bennünk az inspiráció tüzét, s megóvott minket attól, hogy hozzásivárosodjunk a kor szellemi igénytelenségéhez.
E belső körben terjesztett írások egyike volt a Fehér felhők útjának kivonatos, szerkesztetlen nyersfordítása, mely a szerény külső és a gyatra átültetés dacára többünknek meghatározó olvasmányélménye volt, s éppúgy előre nem sejtett irányokba fordította életünk hajóját, mint Govindáét a könyv nyersanyagát adó személyes tapasztalatai és találkozásai. Mintha a könyv maga is közvetítené azt a végzetünket irányító, láthatatlan szellemi erőt, mely a szerzőt Caparang elhagyatott romvárosában ráébresztette útja értelmére és küldetésére.
A „fehér felhők” ezt a szellemi erőt jelképezik, mely feloldja az egyén elkülönültségét, s az emberi élet fonalát befűzi a mindenség élő szövetébe. Jelentését Govinda könyve német kiadásának előszavában így fogalmazza meg: „Ahogy a fehér nyári felhő szabadon mozog a kék égen, összhangban az éggel és a földdel, láthatártól láthatárig, a légkör lélegzését követve, úgy bízza rá magát a zarándok a lénye legmélyéről felbugyogó nagyobb élet lélegzésére, mely mostantól fogva vezeti őt…” A tibeti buddhista freskókon és tekercsképeken e felhőkből sűrűsödnek össze és lépnek elő a Buddhák, bódhiszattvák, szentek és istenek. A felhőben kifejeződő őseredeti természetünkből fakadnak ugyanis a tudat alkotó energiái, melyek maguk is bármely elképzelhető formát felvehetnek, s ez vezeti a törekvőt annak a megvilágosodott és elragadtatott tudatállapotnak a megteremtése felé, mely a Buddhák gyönyörtestének meditatív látomásában ölt alakot. A „fehér felhők útja” nem más, mint a szellemi érés és kibontakozás útja, mely a végső teljességre való ráébredéshez vezet.
Boldog vagyok, hogy e könyvet egy évtized erőfeszítése és sokféle akadályoztatás után immár méltó formában és szép magyar fordításban veheti kezébe az olvasó. A fehér felhők ősi szimbólumát a keleti bölcselet dharmamégha, az „Igazság felhője” néven ismeri, melyből a felszabadulás üdvözítő és enyhülést hozó esője árad a szenvedélyekben égő világra. Bárcsak ugyanilyen áldást hozó lenne e könyv is magyar olvasói számára, s minél több lényt hozzásegítene ahhoz, hogy a szenvedés igazságától egyszer majd eljussanak a felszabadulás igazságának megtapasztalásáig!
Pressing Lajos
Kapcsolódó honlap:
