Sunrjú Szuzuki: Nincs mindig úgy

Sunrjú Szuzuki első könyvét, a Zen szellem, a kezdo szellemet megjelenése óta (1971) folyamatosan a buddhizmus legbecsesebb könyveként tartják számon világszerte - Magyarországon pedig már két fordítást is megért. A várva várt folytatás, Szuzuki beszédeinek második csokra, most, a Nincs mindig úgy-gyal végre megérkezett. Ez a kötet harmincöt eladást tartalmaz Szuzuki életének utolsó három évéből Edward Espe Brown szerkesztésében, aki maga is kiváló szerző, és Szuzuki tanítványainak egyike.

Az az érettség, amellyel mélyen elhivatott tanítóként az üzenetét képes továbbadni, ebben a kötetben teljességgel elénk tárul. A Nincs mindig úgy-ban Szuzuki a zent hétköznapi nyelven fejezi ki, humorral és jó szívvel. Miközben táplálékot és útravalót ad - miként az apai és anyai kéz - Szuzuki arra buzdít, hogy ki-ki találja meg a maga saját útját. Ahelyett, hogy különleges irány(zat)okat vagy módszereket hangsúlyozna, tanítása arra bátorít, hogy érintsük és ismerjük meg igazi szívünket, és hogy merjünk megnyilvánulni teljes valónkkal. Szuzuki szavai mintha nem kívülről jönnének; mintha egy lényünk mélyéből felszálló hangot ébresztenének fel.

SUNRJÚ SZUZUKI (1905-1971) a nagy 13. századi zen mester, Dógen közvetlen spirituális örököse. Szuzuki rósi, Japánban már mélyen tisztelt zen mesterként, 1958-ban érkezett rövid látogatásra Amerikába. Annyira megragadta azonban a zen iránt érdeklodo nyugati emberek „kezdő szelleme" és komolysága, hogy végül San Franciscóban rendezte be otthonát. Azokból, akik gyakorlás céljából csatlakozni akartak hozzá, létrejött a Zen Center nevű meditációs csoport, és apátsága alatt három fő gyakorlóhelyet is megalapított. 1971 decemberében halt meg a Zen Centerben, egy évvel e könyv megjelenése után. Sunrjú Szuzuki kétségkívül korának egyik legnagyobb befolyással bíró zen tanítója volt, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a buddhizmus nyugati elterjedésében.